Pasztell és csipke

Pasztell és csipke

Tavaszi lány vagyok így a naptári időszámítás előtt járva bármelyik meteorológus előrejelzését megelőzve bújok ki a kis barlangomból már a nap legelső sugaraira. Sajnos ez az idő most elég sokat váratott magára, és a nap helyett csak az esővel találkoztam. De jobb később mint soha, elmondhatatlanul örülök, hogy itt van, nyílnak a kedvenc virágaim, végre nem a szürkeségre kell kelnem hanem a reggeli nap fényére, és ez rányomja a bélyegét az emberek kedvére, az egész napomra több mint jó értelemben.

Imádom a csipkét, a fehér csipkét pláne. Nekem ez az anyag és szín kombináció teljesen szinonima a nyárral és a kényelemmel, ami így a kánikula közeledtével még inkább prioritást élvez. Azóta persze felvilágosítottak hogy ez inkább azsúrozott minta mintsem csipke de ezen azt hiszem nem fogok senkivel össze veszni. Akárhogy is, magamhoz híven sikerült egy egész életre elegendő kollekciót beszereznem ebből a habos csodából és cseppet sem érdekel ha úgy nézek ki benne mint egy kétlábon járó vattacukor. Kicsit emlékeztet a kiskori önmagamra és azokra a délutánokra amikor anyukám szekrényében kotorászva vadásztam egy-egy hasonló darabra. De azt hiszem így szép a divat ahogy változik.

  

Habár fogalmam sincs hogy miért pont “mom jeans” lett a fazon neve, lehet ez csak nekem furcsa azért mert anyukámat talán még soha életemben nem láttam farmernadrágban. Az ellenkező nemnek nem éppen a kedvence ez kétségtelen, ahogyan az is, hogy nem tartozik a leg alakbarátabb fazonok közé. Mindemellett van valami amit nagyon szeretek benne, és a kezdeti szkeptikusságom félretéve több mint egy éve szerves részét képezi a ruhatáramnak. Szerintem kiváló találmány, kényelmes imádom a magas derekát és minden mást!

A másik joker idén számomra egyértelműen ez a velúrbőr csodacipő. Nem igazán vagyok az a szandálos típus nyáron is inkább ragaszkodom amennyire az idő engedi a zárt cipőkhöz. Jóllehet ez 25 fok felett már több mint kivitelezhetetlen. Van ám egy testvére ennek sötétkék színben, és habár logika és a józan ész azt diktálta, hogy ezek után tudok én élni a világos párja nélkül és még egy ilyen kényes anyag ha még a színről nem is beszélek nem kell nekem. De mégis…

Sajnos nem tudtam elmenni amellett, hogy a táska és a cipő színe között tényleg egy árnyalat különbség sincsen, így ez is jött velem haza. A velúr egyébként mindig is nagy kedvencem volt. Habár elég kényes anyag a megfelelő módon tisztítva még ebben a világos színben is évekig hordható. Mostanában igyekszem az amúgy málhás szamár módjára megpakolt önmagamtól megszabadulni és csak azokat a dolgokat vinni magammal amire valóban szükségem van. Persze ezt nem könnyíti meg, hogy egy darab tankönyvem körülbelül annyit nyom, mint egy komplett bevásárlás a piacon. Ennek ellenére sokszor, esek abba a hibába, hogy “hátha majd kell” alapon bedobom a dolgaimat reggel, és a végén egész nap több kilót cipelek a vállamon teljesen feleslegesen. Ez a darab szerintem több mint praktikus, a legfontosabb dolgaim amikre valójában szükségem van beleférnek de az összes többit kénytelen vagyok otthon hagyni. A táska nem utolsósorban special price, szóval ha elég gyorsak vagytok ITT még beszerezhettek egyet.

Cipő, Farmer – MANGO
Táska, Blúz – ZARA

 

Ti mit szerettek a legjobban ebben az évszakban?

Vanda

 

Follow:
Vanda

Spring X F&F

Spring X F&F

Már nem is tudom mikor volt utoljára outfit bejegyzés és nagyon szerettem volna így a tavasz közeledtével előállni eggyel. Brigivel meg is terveztük a fotózást de az időjárás és igazából minden más körülmény sajnos eléggé ellenünk dolgozott viszont nagy nehezen megszületett a végeredmény.  Lassan 5. hónapja semmi másból nem áll az öltözködésem mint garbóból, fekete színből és télikabátokból. Szeretnék mostmár a saját ízlésemhez igazodva öltözködni nem pedig az időjáráshoz, éppen ezért tőlem nem megszokott módon elhagytam a sötét összes árnyalatát, hogy egy kicsit a tavasz színeire helyezzük a hangsúlyt.

Ezt a babarózsaszín csodát és a hímzett farmert egyébként már megtaláljátok az F&F tavaszi kollekciójában és az üzletekben.

 Ami a babarózsaszínt illeti alapjáraton nem vagyunk jóban. Ebben egyébként nincs túl sok logika, mert kifejezetten rajongok a pasztell színekért, és már kezdek megbarátkozni a “baba” összes árnyalatával az öltözködésben is. Mégis egyetlen ruhadarab sem jut eszembe a gardróbomból ami egyáltalán köszönő viszonyban lenne ezzel az árnyalattal. Egészen ezidáig. Ahogy megláttam ezt a bőrdzsekit valami megfogott benne és rögtön el is képzeltem a hímzett nadrággal. Habár élénken él bennem még mindig a sztereotípia, hogy a pirost a rózsaszínnel nem viseljük (ami Taylor Swift 2016-os Grammy ruhája után újra megdőlni látszik) tekintettel arra, hogy van némi összeegyeztethetőség a kabát és a minta rózsaszíne között még bevállaltam. Egy színes bőrkabát szerintem minden szekrényben megállja a helyét. Teljesen egyszerűen kombinálható és hiszem, hogy a leghétköznapibb farmer-tornacipő kombinációt is feldobhatja. Külön plusz pont, hogy nem tudnék olyan színt mondani amivel még nem találkoztam, hiszen évszaktól függően évről évre uralják a fast fashion üzletek polcait. Szóval lányok, ha esetleg valaki még nem tette, szerintem érdemes velük barátkozni.

                    

A fehér ing maradt mert egy kicsit soknak éreztem ezt az összeállítást még egy harmadik színnel kombinálva. Az ing egyébként egy ruha ami így félig kigombolva szerintem ad valami pluszt az egésznek. Ha már farmert említettem akkor csavarjunk egy kicsit a dolgon. A hosszú és keserves tél után nem szívesen nyúlok a már megszokott basic darabokhoz. Tavaly nyáron kezdtek el hódítani a hímzett felsők, nadrágok illetve szoknyák amiből már akkor lelkesen én is beszereztem egyet. Úgy látom ez a szezon is megtartja ezt a jó szokását és kedvünkre válogathatunk a szebbnél szebb mintás darabok és fazonok között. Aminek én személy szerint nagyon örülök mert hatalmas kedvencemmé váltak. Itt van például ez a nadrág ami simán lenyomja a kis pipacsos szoknyámat.

Már csak egy kis napsütés kellene hozzá.

          

 

Ahogy Brigit fotóztam annyira megtetszett ez a sapka, hogy nem tudtam megállni hogy ne vegyem fel egy kép erejég. Nektek hogy tetszik?

 

Follow:
Vanda

A 23 margójára

Nagyon régóta írogatom már ezt a kis listát, hogy elkészítsem elsősorban persze Nektek (de egy kicsit talán magamnak is) és bele lássatok egyrészt abba, hogy milyen is vagyok valójában. Na most, ezzel nem is lett volna semmi baj, ha a jegyzetek nem az előző telefonomon vannak ami okosan megadta magát egy pár nappal ezelőtt. Így sajnos egy pár dolog biztosan kimaradt de igyekeztem észben tartani a legfontosabbakat.

Ami a közzététel időpontját illeti, sokat gondolkoztam, hogy mi lenne a megfelelő apropó és éppen kapórajött ez dátum amit a szülinapomnak tudhatok. Tudjátok szokták ilyenkor mondani, hogy “megint egy évvel öregebb lettél s bölcsebb is talán”. Gyerekkorom óta akárhányszor énekeltem ezt a dalt, hatalmas hangyúlyt fektettünk az egyik barátnőmmel erre a “talán” szócskára. Valószinűleg inkább a móka mintsem a tudatosság kedvéért, pedig ha jobban belegondolok talán nem is találhattak volna jobb szót erre. Tény, hogy az évek múlásával 23 év ide vagy oda, az ember kicsit máshogy látja a dolgokat. És, hogy én hogy látom? Kicsit talán felnőttesebben, felelőségteljesebben de még mindig kevéssé földhözragadtan. Megvannak a magamhoz való terveim, elképzeléseim amit meg is szeretnék valósítani miközben próbálom kihasználni az elnyújott gyerekkorom talán utolsó éveit. Azt, hogy bölcsebb lettem-e vagy sem nem tudom, mindenesetre itt van 23 dolog amit ezidáig tanultam.

1.A fogszabályozó sosem lesz ciki.
Pláne ha fogorvosnak készülsz 😉

2.Anyukámnak mindig igaza van!
Elég makacs természetem van, és ezt nagyon sokszor képtelen vagyok beismerni.

3. A sport mindenre megtanít!
Ez egy újabb dolog amiben anyukámnak igaza volt.

4. A babonák nem érnek semmit.
Mégis foggal körömmel ragaszkodom hozzájuk.

5. Nem szabad egy számmal kisebb cipőt vennem.
Akármennyire is jól néz ki. Felmerülhet a kérdés, hogy ez miért nem evidens? Jó kérdés. 😀

6.Meg kell tanulnom beosztani az időmet.
Legyen szó tanulásról, vagy akár a reggeli készülődésről. Amíg nem súg a fülem a határidők miatt képtelen vagyok effektíven eltölteni az időmet.

7.Teher alatt nő a pálma.
Ez valamiért csak megmaradt a gyerekkoromból.

8.Nekem vannak a legjobb szüleim!
Azt hiszem ezen nincs mit magyarázni.

9. Nem szerencsés a szerencsére alapoznom.
De szerencsére azért néha mellém áll.

10.A neuroanatómia tényleg kegyetlenül nehéz.
Lehet, hogy egy év múlva már jót nevetek majd ezen a kijelentésemen, de addig is, higyjétek el nekem.

11.A lila nem igazán az én színem.

12.Egy jó barátot találni a legnagyobb kincs!
Egy kicsit olyan ez mint a szerelem. Sőt, talán nehezebb. Tudjátok hogy megy ez..

13. Nem tudok végigvezetni egy határidőnaplót.
De tényleg. Pontosan ebből következik, hogy körülbelül öt garnitúra sorakozik minden januárban a szekrényemen.

14.Valahogy meg kellene szabadulnom a tű fóbiámtól mielőtt lediplomázok.
Vicces nem?

15.Egy kutya megoldaná minden problémámat.
Igen, ebben jelenleg halálosan biztos vagyok.

16. Mindig lehet rosszabb!
Sajnos.

17.Egy jó kozmetikus aranyat ér, akárcsak egy körmös.
És pontosan olyan nehéz is megtalálni.

18.Ki nem állhatom a fagyit.
Szerintem sokunknak van egy olyan étel amit mások szeretnek de mégis minket a hideg ráz tőle. Na nálam ez a helyzet a fagyival, ennek ellenére mindig elhiszem hogy ez a gombóc valahogy más lesz és megpróbálkozok eggyel, egészen addig ameddig rosszul nem leszek.

19. A kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét.
Avagy tedd a kezed a szívedre és úgy mondd, hogy mindent megtettél.

20.Nem lehet minden úgy ahogy én akarom.
Pedig mennyivel egyszerűbb lenne az élet.

21.Rosszindulatú és írigy emberek mindig lesznek.
De még mennyire!

22.Nem foglalkozhatok azzal, hogy mit gondolnak mások.
Úgyis mindent magamnak kell megoldanom.

23.A mai napig változik az ízlésem.
Nem tudom, hogy ez normális-e, vagy csak én vagyok túl csapongó típus. De szerintem, ha erre alapoznék évente kellene cserélnem a ruhatáram.

 

Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel ITT, hogy ne maradj le a legújabbakól!

    

Follow:
Vanda

Februári kedvencek

 

 Eddig semmiképp sem mondtam volna problémásnak a bőröm ápolását, viszont az idei tél ezt a kijelentésemet minden oldalról megcáfolta. A szokásos szezonális bőrszárazság idén tízszeresére fokozódott amit ugyan betudtam a változékony időjárásnak és a szennyezett levegőnek, de tulajdonképpen még én sem tudom hova tenni. Éppen ezért rengeteget olvastam a témában, hogy vajon mivel lehetne ellensúlyozni az újdonsült bőrhibákat. Elkezdtem keresni vagy csak éppen újra venni azokat a termékeket ki kísérletezni, amiket nem utasít el élből a szervezetem. Itt is van a három dobogós, abszolút kedvenc ami minden nap intenzív használatban van és ott lapul a neszeszeremben.

 Image Vital C szérum

Számomra mindig első az arcbőrőm hidratáltsága. Azt gondolom, hogy a megfelelő arcápolás egy ügyes kozmetikussal kezdődik. Éppen ezért általában rá szoktam hagyatkozni és azokra a termékekre amiket tanácsol vagy legalább rábólint a használatára. Egy pár hónapja teljesen megbolondult az arcbőröm. Érzékeny lett a hidegre melegre egyaránt, hajszáleresedett teljesen kezelhetetlenné vált.  A kozmetikusomtól ezt az Image C-vitaminos krémet kaptam, először csak egy kis adagban tesztelésre. Azóta is folyamatosan magamnál tartok egy kisebb kiszerelést belőle, mert teljesen rendbe tette a bőröm. És ami a legjobb isteni friss citrus illata van.

L’Occitane shea vajas kézkrém

Talán a kezem az egyetlen olyan hely ahol mindig is bajban voltam a bőrápolással. Kiskoromtól kezdve ki volt téve a folyamatos hidegnek és hiába mondta anyukám mindig, hogy kenegessem. Nem vagyok az a testápolós típus az arcápolással ellentétben ezt mindig elhanyagoltam. Egy idő után sajnos ez odáig fajult, hogy évek óta leginkább gyógyszertári kenőcsöt használok rá mert semmi mást nem tud elvisleni. Számtalan bolti kézkrémmel próbálkoztam már. Lehetett az extra száraz bőrre vagy érzékeny bőrre való, a finom illatot nekem mindig kézpirosság és elviselhetetlen égő érzés követte. Egy pár hete viszont a kezembe került a L’Occitane mondhatom egyik alap terméke. Habár sokat hallottam már róla nem fordult meg a fejemben, hogy használjam mert tartottam attól, hogy a bőröm ezt sem fogja szeretni. Egészen eddig, ugyanis se kézpirosság sem égető érzés csak egy enyhe púder illat ami kifejezetten kellemes.

 

Bobbi Brown Lip Balm

Talán nem mondok újat azzal, hogy megtalálni egy jó ajakápolót már majdnem a lehetetlen kategóriába tartozik. Nekem is elég nehezen sikerült, és rengeteg mellé nyúlásom volt ami nem hogy javított volna inkább csak rontott a helyzeten. Télen különösen fontosnak tartom, hogy a megfelelő folyadékbevitel mellett ügyeljek arra is, hogy napi rendszerességgel ápolva legyen ez a kényes terület. Ami ezt a Bobbi Brown balzsamot illeti már nagyon régóta szemeztem vele, de egy kicsit drágának találtam. Tekintettel arra, hogy soha nem csalódtam még a termékeikben egy pár hónapja beruháztam egyre. És milyen jól tettem! Hónapok óta használom, végtelen mennyiség van ebben a kis tégelyben szinte mintha új lenne. Nem szokott hozzá a bőröm, és már pár használattól érzékelhetően puhább lett. Nem utolsó sorban semmilyen íze nincsen és különösebb illatanyagot sem tartalmaz, ami számomra hatalmas pozitívum.

Ti hogyan ápoljátok a bőrötöket ebben a zord időben?

 

 

 

 

 

Follow:
Vanda

Postcards from Lanzarote

Postcards from Lanzarote

Sziasztok!

Ha Instagramon követtek már biztosan láttátok, hogy nemrég a Kanári- szigetek egyik varázslatos kis szigetén Lanzarote-n jártunk.Innen szeretnék most megosztani Veletek egy pár számomra csodaszép emléket és talán néhány tippet is, ha esetleg hasonló utazás előtt álltok.

 

 

  UTAZÁS.

A körülmények, és a felkészületlenségem miatt az indulás természetesen nem ment zökkenőmentesen. A repülőtérre való érkezést követően valahogy mindig úgy el tudom szaladgálni az időt, hogy a végére filmbe illően futunk a kapuhoz miközben az utolsó felhívásra figyelmeztetnek. Az utunkat nagymértékben megkönnyítette, hogy a Wizzair légitársaság indít közvetlen járatot a szigetre így átszállás nélkül azt kell mondanom egész kényelmesen egy röpke 5 óra alatt meg is érkeztünk. Ha esetleg szintén ebben az úticélban gondolkoztok akkor azt javaslom érdemes előtte tájékozódni az ottani viszonyokat illetően velem ellentétben. Mentségemre legyen szólva, hogy az indulás előtti jó pár napban még javában a vizsgáimra készültem. A reptér összességében elég kicsi ami alapjáraton nem lett volna probléma, de sajnos a leszállást követően se egy taxiállomást se buszpályaudvart információs pultot pedig pláne nem találtam, ami egy kicsit megnehezítette a bejutást a városba. Autókölcsönzőben viszont egyáltalán nincs hiány ami így utólag visszagondolva a későbbiekre nézve jól jöhet. A városok leggyorsabb megközelítése az autón kívül persze busszal lehetséges. Ez ugyan sehova sincsen kiírva, de ha nagyon leleményes az ember akkor megtalálja az állomást. Jegyet mindenhol a buszsofőrnél kell váltani és egy nagy pozitívum a káoszban, a viteldíj ára 1 euró körül van ami talán még az itthoni tarifánál is alacsonyabb.

 

 

 

 IDŐJÁRÁS

Talán ezzel voltam a legnagyobb bajban a pakolás alatt, mert az előrejelzés mutatott hideget és meleget egyaránt. A szívem azt súgta mégiscsak nyaralni megyünk ezért inkább a lengébb ruhákat részesítettem volna előtérben, de jó szolgálatot tett az a pár hosszú nadrág is. Hihetetlen, hogy mennyit számít az időjárásban az, hogy a sziget melyik oldalán van az ember. Az előre jelzésre soha nem lehetett hallgatni. Hiába mutatott napot a telefon időjárásjelzése akármelyik pillanatban leszakadhatott az ég és fordítva. Tekintettel arra, hogy egy óceánparti városról beszélünk az állandó időjárási tényező a szél volt éppen ezért teljesen szélsőséges és kiszámíthatatlan. Szerencsére éppen jó periódust kaptunk el, úgyhogy a végére még egy kis színt is sikerült összeszedni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ARRECIFE

Ami Arrecifet illeti én egyből beleszerettem. Számomra kellemesen nyugis és csendes volt, pont megfelelt a célra ami miatt ezt a várost választottuk. A kis sikátorok, árusok és a zegzugos utcák bennem A tipikus mediterrán város hangulatát keltették. Sőt, az alacsony fehér házak és a tengerkék ajtók miatt szinte Görögországban érezhettem magam. Talán pont ezért lopta be magát a hely annyira a szívembe. A város egyébként nem bővelkedik túl sok látnivalóval, a sziget viszont annál inkább. Sajnos ahogy fent a nem éppen zökkenőmentes közlekedést említettem utólag kiderült, hogy a turistáknak aligha kedvezve a nevezetességeket végtelenül macerásan lehetne helyi járatokkal megközelíteni. Szóval ha valaki egy kis aktív pihenésre és kikapcsolódásra vágyik akkor érdemes autót bérelni amit a repülőtéren több helyen is megtehet így jelentősen megkönnyítve a saját dolgát. Hatalmas pozitívum a városban, hogy óriási az étterem választék és az olasz konyhától kezdve az igazi hamburgerekig szerintem mindenki megtalálja vacsorára a kedvére valót. Én őszintén remélem, hogy lesz alkalmam még visszajönni erre a varázslatos helyre és ellátogathatok azokhoz a nevezetességekhez ahova most nem volt alkalmam. És azt is, hogy a képekkel át tudok adni Nektek egy kicsit ebből a hangulatból 🙂

 

Nektek hogy tetszik? Ti hova utaznátok most a legszívesebben? Írjátok meg nekem.

 

Follow:
Vanda